Szilánkosra tört a hajnal
tintásüvege,
Halványuló felhővattát
márt a Nap bele.
Cipőmre most milliónyi
fűszál permetez,
Nagyot ásít, kél a reggel:
látod, így megy ez.
Sudár fenyő ecsetjével
eget festene,
Míg a játszi szellő néhány
kontúrt húz vele.
Sárga krétát maszatolva
jő egy fénysugár,
Melengető mosolyával
felébredt a nyár.
Patak vájja puha medrét,
lassan araszol,
És a dombról már az első
harang szava szól.
Út széléről szirmok hívnak,
fehérek, lilák,
Suttogd bele mindegyikbe:
Jó reggelt, Világ!
Legutóbbi módosítás: 2014.01.24. @ 18:23 :: Fehér Csaba