Az igazság sohasem tiszta,
És ritkán egyszerű,
A hazugság kifizetődőbb,
És a büntetés nagyszerű.
Az értékvesztett emlékek titka
Mint a könnycsepp, oly keserű.
Miért van az, hogy minden ember
A boldog öregkorra vágyik?
De mikor a létezés labirintusában
Kísérleti egérré válik,
Akkor fogja fel, mi is az idő:
Mikor hiába vársz valakire
Órákon át egy sötét szobában.
Mikor már várod a feltámadás végét
Embertömegben, szürke nagykabátban.
Mikor érzed a perceket: alaktalan tömeg.
És tudod milyen a pillanat: fekete.
Mikor a reuma kínoz egy hete.
Amikor mások mondanak ítéletet rád.
Mikor a világot is felrobbantanád.
Mikor egy pillanat évszázadnak tűnik…
Legutóbbi módosítás: 2014.01.16. @ 11:00 :: Fehér Csaba