Fehér Csaba : Mosolygó májusok

2014.01.19. Fehér Csaba Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Tavasz kelt, s még felrémlettek bennem
Bodzaillatú, régi májusok,
Szirmokat hullattak az eperfák,
És söpörtek a virágárusok.

A korzón most is port kavar a szél,
A szökőkútnál én, te, mi és ők,
Mosolyra húzódik a szám, ahogy
Visszaintegetnek letűnt idők.

Szánk bizony csak vékony vonal mára,
Mert ránk az öröm elvétve tekint.
Mikor lesz az egyenesből végre
Egy parabola, szép íves, megint?

Bodzaillatú, régi májusok,
Ti nevettek ránk és mi is viszont.
Látod, itt vagyunk: szemünkben ragyog
A messze távol fénylő horizont.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.19. @ 00:07 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.