„Hallod-e Rozika te, gyerünk a moziba be,
Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda…”
Ha jól emlékszem, valahogy így szólt a nóta, és gyermekkoromban ez a csudamozi ott volt Erzsébetvárosban, hivatalosan úgy hívták, Atlantic, de minden valamirevaló erzsébetvárosi csak „Floh mozi”, azaz bolha-moziként ismerte. Azt hiszem a név onnan eredt, hogy eredetileg párnázott székei voltak, amelyekben igencsak elszaporodtak a bolhák, de amikor én kezdtem odajárni, már fából készült székeken ültünk.
Számomra azért volt csuda ez a mozi, mert a legjobb barátom apja volt a tulajdonosa, és ez által nekem szabad pótszékem volt a barátom mellet. Így aztán, ha valamelyik film tetszett, akár háromszor-négyszer is megnéztem, mint például a Tom Mix western filmeket, Stan és Bran komédiáit, vagy a Tarzan filmeket a Freidorfi Jonny Weissmüllerel. Semmiféle korlátozás nem volt számunkra, mert akkoriban még nem voltak ágyjelenetek a filmekben, és szexbombákat sem lehetett látni a vetítővásznon.
Mivel a vetítőfülkébe is bejáratosak voltunk, láttam hogyan cserélik a gépben a tekercset, ami néha nem sikerült zökkenőmentesen, és olyenkor a tisztelt közönség szörnyű füttykoncertbe kezdett. Egy másfél órás film négy tekercsen volt, ezek mindegyike körülbelül ötkilós pléhdobozokban pihent. Rendszerint két mozi bérelt ki egy filmet, aztán a tekercseket biciklin vitték egyikből a másikba. A vitelt jól meg kellett szervezni, mert mint mondottam, a vetítés megszakítása nagy ricsajjal járt.
A fent említett filmek fekete-fehérek voltak. Az első színes film csak a háború alatt érkezett a Floh moziba, amit ha jól emlékszem, ötször láttam. Ez a Münchausen báró volt, Hans Albers-el a főszerepben.
A háború vége felé már nem filmek érkeztek, hanem sebesültek ezrei, akik számára már nem maradt hely a kórházakban , így aztán a Lahovári téri iskolánkat átalakították, és mi a Floh moziban kezdtük meg az iskolaévet, de csak addig tartott, amíg beállt a hideg idő, és mivel nem volt mivel fűteni. A tanítást csak nyáron folytathattuk a Floh mozi udvarában lévő, teke-, azaz temesváriasan kuglipályán. Tanítóink a nehéz körülmények közt is megállták a helyüket. Ezt az is bizonyítja, hogy negyedik elemi után jól tudtunk írni-olvasni és számolni, valamint hogy minden gond nélkül bejutottunk a líceumba.
A Floh moziban már nem vetítettek, az új mozi a Láhovári téren volt, és már olyan filmeket is vetítettek, amelyeket a szüleink eltiltottak elölünk, mint például a Halálos tavaszt, amelyben Karády Katalin levetkőzik Jávor Pál háta mögött, de ő a tükörben látja… de csak ő, mi, akik minden tilalom ellenére belógtunk a moziba, legnagyobb csalódásunkra nem láttunk semmit…
Hol vannak azok a szép idők? A mozi immár otthon van surround hanggal, esetleg 3D-formában. A DVD lemez vagy a bot-memória tízgrammos, nem húsz kilós, mint a négy filmtekercs volt, és a korhatárjelzések a filmen egyre csökkenek, a sikamlós tartalom ellenére.
Vagy mi vagyunk maradiak?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Galambos Viktor
