Jagos István Róbert : Íme, vagyok

 

Ha most néznék szemébe a Végnek,

mondaná: Ezek a szemek égnek,

és látom benne élt negyven éved.

Mint vízben a nap: rétre csillanok.

 

Fényemben él mindaz, mi gyönyörű,

melyeknek talán Isten is örül.

Szétszórt és megtalált szerelmek,

felvállalt rabságaim szabadon.

 

Árnyaimat magam mögé csapom.

Volt mi volt, hagyom. Igen, otthagyom.

A kihűlt kezeknek szorítását.

Sorsom összepiszkolt démonjait.

 

Íme, vagyok. Ember, apa, férfi.

Barát, társ. Lesz, aki sose érti.

Két fiam az, ki végül leméri

negyven évemnek szórt szén-köveit.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.05. @ 16:30 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.