Az írás gyógyít, és olyan, mintha letennék egy követ.Van rövidebb és hosszabb lélegzetvételű betűhalmaz.
Néha versekhez rajzolok, máskor rajzhoz írok sorokat.
"Halkuló tavaszok nyomán,
Nem én írok a szavak írnak engem,
s néha már csak meghajolni tudok itt a csendben." részlet
A gondolat gyorsabb nálam, néha utolérem, néha nem. Szabad!
Pillanatcsaló
Vannak kik azt mondták: Szóalkotó vagyok.
Más szerint szépre csipkézett poklot írok.
Kaptam kérdésként: Tudom-e, hogy nem én írom amit,
s csak közvetítőként vagyok itt?
Mondtam tudom...
és mondták negatívságom,
s én bólogattam - Tudom, nincs is rá tagadásom.
De mindenkit az élet formál, olyanná, hogy így látom.
S hogy kérték - legyen célom?!
Válaszom az rá - Volt!
De mint kerékpáros az utcákon:
Olyan a cél, a döntés lehetősége...
elénk áll, tolat, fordul, megálljra kényszerít.
S gyakran miért elindultunk, megszűnik, átíródik,
vagy épp már ott sincs, mert nem vár tovább.
S megszűnése fel nem róható...
ilyen ez az élet, folyton elinduló.
Csak sokszor máshová érkező,
mint ahová a terv vélte, végső lépteit.
Így minden marad, a Tér, a Szél, a Talán Valahogy
a Mindegy és Akár, Vagy Akárki és Dehogy.
Az Esetleg Véletlen, befutó továbbrobogó,
Csorba, Életlen, Pillanat? és csaló...
változó.
