Játszottál, sokat játszottál,
tépett csillagot holdra köpni, csakis Te tudtál.
Asszonyhajakból kosarat kötni
hamvas szavaikból csókot,
messiásként üldözötté hordani a bókot.
Játszottál sokat, keveset
poklok között, mint a cserfesek,
masnikat bogozni járó korhelyek,
asszonyszemérem-rontó szerepek.
Játszottál, sokat játszottál
sikolyukból fontál – szépeket,
képkeret lett az ágy felett.
Játszottál, sokat játszottál,
úrkedélyek pimasz poharánál,
túltöltötted a kelyheket.
Játszottál, ó velünk játszottál,
esélyt, estét szét s megosztottál
üstököst formáltál felettünk:
Széttépett kegyelmi levelünk…
2014.01.10.
https://www.youtube.com/watch?v=HjK30nhy7CU
Legutóbbi módosítás: 2014.01.11. @ 21:02 :: Kapocsi Annamária