Korhadó szépségén reccsenő remény…
Korhadó szépségén
reccsenő remény.
Áthaladt vénségén
százezer szekér.
Öleli két partját,
vizével dalol,
csókolja fák lábát,
vad széllel dacol.
Bírja még, de roppan,
dereka néha fáj.
Körötte békaszó,
partjára gólya száll.
Lomb alatt lelkében,
nem is roskatag,
haldokló szemében,
könnycsepp a patak.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.05. @ 09:46 :: Kató Marianna