Kőmüves Klára : bent/is/ég

Nyomtatás

I.

Észrevetted már, hogy hazád van, házad is, de

lelked hontalan? A benned lévő béke otthonod,

csak túl sok itt a zaj. Mikor volt részed utószor

a csendben, amelyben megneszelted, otthon minden

rendben? Érzed néha, hogy haza kellene menned,

és aki jó szót szól ott hozzád, meg kéne ölelned?

II.

Az a lélek van benned, kit sem anyád, sem apád

nem ismert, amikor otthonául választotta tested.

Ő nyújtja át éveid és minden egyes perced. Hálát

sem kap, szegény pára – ezért kísért a világra?

III.

Csak nézzük a tévét, de a pirosan vibráló led fényében nem

látjuk az ördög fél szemét, hallgatjuk a rádiót, mint bűvös

sercegést. Mesterséges hanghordozók nyomják el az otthon

lágy szavát – billentyűzet csörgésében patakopogás. Az ördög

éber, szolgája minden hangzavar – Isten meg fáradt, lélekből

túl kevés a gramm. Divat diktált szokás által morzsolódik

tiszta bentiség s egyre inkább elfeledjük; Bent is kék az ég.

IV.

Örvend az ördög: Csak a ború meg a harag!

Válogat az Isten: Te gyere, ő meg marad!