Érdes kérgű fák között tátog az idő
míg az éj gyöngyház mázt kever,
a magány vénülő kezeken burjánzó szeplő,
s a csend a Holdból szeletel.
Varjak csőrét koptató rögök alatt
csomósodik az álom,
mint elvetélt szerelmes szavak,
pecsétje az ágyon…
Legutóbbi módosítás: 2014.01.13. @ 19:32 :: Lantos Tímea