Oldalán feküdt, a fal felé fordulva. Nézte a vörös tapétát. Az összeeresztésnél itt-ott apró felszakadások látszottak. Ki kell javítanom — villant az agyába — amíg alig látszik, mert különben jobban tönkre megy, és újra tapétázhatom a szobát.
Nyújtózkodott.
Az éjszakára gondolt. Arra a felejthetetlen érzésre, amiben része volt. Hozzászokott az egyedülléthez, ahhoz, hogy gyermekétől kapott plüss mosómacit öleli magához, mélyeket lélegzik, mert minden álomba hajló éjszakánál tudta, ha a vágy rámered, nincs irgalom. Most történt valami. Valami, ami számára elképzelhetetlennek tűnt, amire évek óta mindig is vágyott, hosszú magányos éjszakák után nem egyedül bújt ágyba.
Mosolygott.
Mozdulatlanul feküdt és arra gondolt, hogy ez vele valóban megtörtént?
Színházba indultak. Tűsarkú topánkában lépegetett barátnője mellett… Nem figyelte a járda hibáit és úgy sikerült, hogy egy ilyen hibába kitört a cipője sarka. Barátnője hangos nevetésben tört ki. Bosszús volt miatta, mert annak ellenére, hogy kérte, hagyja abba, nem tette, inkább még hangosabban nevetett. Végignézett magán és csatlakozott barátnőjéhez a nevetésben. Tudták, ma már nem mennek színházba. Kezébe vette a cipőt és mezítlábosan besétáltak az előttük lévő kocsmába. Amint beléptek, erős dohányszag fogadta őket. Máskor biztosan kifordult volna egy ilyen helyről, de most nem foglalkozott vele.
Rendelés
Leültek az ajtóhoz közel álló asztalhoz. Kopottas fa asztalok és párna nélküli, egyszerű fa székek sorakoztak a helyiségben. Vártak egy keveset, de kíváncsiskodó vendégek tekintetén kívül más nemigen foglalkozott velük. Cipőjét a mellette lévő üres székre tette, és a pulthoz lépkedett társnője vihogása kíséretében. Egy pillanatra a méhkas elhallgatott, és az ő mezítelen lábait figyelték. Amikor odaért, a pincér ép akkor húzta le a fölösleges habot a csapolt sörről. Figyelte, mint gyönyörködik művében és látta, mint mozdul meg az ádámcsutkája az aranyló ital láttán. Várt türelmesen, amint odafordult hozzá a csapos és megkérdezte, mit kér, csak annyit mondott:
— Ami árt.
A férfi elmagyarázta neki, nem kell elkeseredni, mert egy cipő nem a világvége és igen formás lábujjai vannak. Ennek örömére meghívta mindkettőjüket egy italra.
Telefonhívás
Ő egy mézes fütyülős barackpálinkát kért, barátnőjének konyakot rendelt. A pincér bajsza alatt bazsalygott, és mindjárt decivel töltötte ki az italt nekik. Először meglepődött, szólni akart, de csak nyelt egyet. Megköszönte az italokat. Megfogta a két poharat, és mint egy királynő, az asztalukhoz vonult. Igazán csak akkor nézett körül, ahogy leült. Csak ketten voltak nők az egész csehóban. Szinte telt ház volt, de csupa rosszarcú, züllött kinézetű férfit látott. Már barátnője sem nevetett. Mind a ketten egyszerre húzták meg az italukat. A beszélgetés visszatért az eredeti kerékvágásba, de érezték, figyelik őket. Barátnője közben elővette a mobilját, hívta a barátját, hogy jöjjön értük.
Találkozás
Lassan iszogattak és megpróbáltak nyugodtnak látszani. Volt, aki melléjük akart telepedni, de ők udvariasan elhárították az ajánlatot, ha mégsem sikerült, akkor a jól megtermett csapos intette vendégeit rendre, hangoztatván, hagyják őket békén. Már azt hitték, soha nem érkezik meg a hívott fél, és e helyett kettő is érkezett. Amint beléptek a terembe, egyenesen feléjük indultak. Ő csak nézte a magas, széles vállú, keskeny csípőjű férfit. Nyelt egyet. Érezte, a férfi látta a mozdulatot. Túlestek a bemutatkozáson. A fiúk rendeltek egy italt maguknak, ők már csak ásványvizet kértek. Egyenest a férfi meleg, barna szemeibe nézett, és ahogy a tekintetük találkozott, valami ott lenn megbizsergett benne. Olyan volt, mint akit skatulyából húztak elő. Kiderült, ő is színházba készült kollégáival, de barátjának nem akart ellent mondani. Halszálkás, szürke pamut öltöny, középkék ing és bordó nyakkendő. Hosszú ujjai ápoltak voltak… cipője frissen bokszolva. Minden igényem kielégíti — volt a lány gondolata.
Otthon
Barátnője fiúja elmondta, az ő kocsija bedöglött, megkérte barátját hozza el értük, és jó lesz, hátha segítségre lenne szüksége, ha bunyó alakulna ki. Két lányért nem tud egyszerre harcolni. Fizettek és elindultak. Egy-egy beszólás kísérte őket, amint elhagyták a kocsmát, de mintha meg sem hallották volna őket. Az volt a kérdés, előbb őt tegyék-e le, vagy előbb vigyék haza a barátosnőjét és barátját. Pillanat tört része alatt döntött. Miután az autó megállt a háza előtt, meghívta a férfit egy kávéra. Soha nem tett még ilyet, hevesen dobogott a szíve. Úgy érezte, a férfi biztosan hallja is, nem utasította el a meghívást, zavart nevetéssel invitálta be a lakásba.
Kávé
Egyenest a konyhába sietett. Visszaszólt, hogy a bárpultban van alkohol, szolgálja ki magát. Feltette a kávét, saját recept alapján. Barátai imádták a kávéját, de hiába kérték, soha nem mondta el, mi módon készíti. Pedig annyira egyszerű volt, egy csöpp vaníliát és kakaóport tett a darált kávéhoz. Bement a nappaliba és majdnem elsüllyedt szégyenében. A férfi a kanapén hagyott fehérneműjét tartotta a kezében. Hozzálépett.
— Siettem — mentegette magát. Kezét nyújtotta a melltartójáért. Látta a férfi mosolyát, és az a csehóban érzett valami ismét erőt vett rajta, érezte, megnedvesedik a bugyija. Gyorsan a fiókba rejtette kincsét és a konyhába sietett zavartságát elrejtve. Megállt a kávéfőző előtt. Különféle gondolatok keringtek a fejében, ami nem volt más, mint a szex. Egyre jobban erőt vett rajta az érzés. Egész teste kívánta. Érezte agyában, méhében, minden zsigerében. A csészékért nyúlt, amikor ott termett mögötte a férfi.
Az éjszaka
Hosszú selymes haját simogatta a férfi, ujja köré fonta a tincseket és egy leheletnyi csókot nyomott rá. Hagyta, hogy kitöltse a kávét, de nem mozdult mögüle. Reszketett a keze. Érezte, mellbimbói megkeményednek. Arca kivörösödött. A férfi felé nyújtotta a kávéspoharat, sejtelmesen megnyalta az ajkát. A szíve egyre hevesebben vert. Agya azt mondta, küldje haza az ismeretlent, de a nő itt tartotta. A férfi kortyolt a feketéből, egy csepp ital a szája szögletében maradt. Nem kérette magát, ujjával le akarta törölni onnan. A férfi szájába vette az eltévedt ujjat és gyengéden ráharapott, majd nyelvével simogatta. Akaratlanul is közelebb lépett hozzá. A férfi karjával átölelte és magához húzta, egészen közel, hogy érezze a vágyát. Tudta, mondani kellene valamit, de nem tudta mit, féltette is a varázst. Lassan lekerültek róla a ruhadarabok, ott állt a férfi előtt úgy, ahogy az Isten megteremtette. Még szégyenlősnek is elfelejtett lenni. Nem takarta el magát, büszke volt arra, hogy ilyen teste van. Nem fiatal már, de feszes mellei, hasa, és feneke van. Nem látta már évek óta így férfi. Most itt áll és élvezi, hogy egy férfi elismerő tekintete kíséri végig minden porcikáját. Akarta.
Gyönyör
A férfi még mindig öltönyben, nyakkendőben… Remegő kézzel nyúlt felé, hogy nyakkendőjét kibontsa. Látszott, hogy élvezi zavarát és egyenként dobálta le ruhadarabjait ő is, előbb lassan, majd egyre gyorsabban szabadult meg az utolsó daraboktól is. Ott álltak egymással szemben. Simogatták egymás testét, felfedezve a legapróbb helyeket is, gerjesztve egymás szenvedélyét. Csókok csattantak, hol egy leheletnyi, hol szenvedélyes. Érzékeik, követelőztek. Kezek és karok gabalyodtak össze. Test, testhez ért, és érezték, nincs már sok hátra. A játék beteljesedést követel magának. Amikor eggyé váltak és hullámzott körülöttük a szoba, a világ, tudták, valami csoda történik velük. Egy csoda, ami maga a gyönyör, a régen várt kielégülés. Miután elcsillapodott bennük a szenvedély, megnyugodtak, összeölelkezve aludtak el, mintha mindig így cselekedtek volna.
Reggel
Megint nyújtózkodott egyet és hanyatt feküdt. Karjait feje fölé emelte és boldogan mosolygott. Szépet álmodtam — gondolta. Minden testrésze fájt, öle lüktetett, ami rávilágított, nem álom volt, mindez a csoda vele történt meg. Lopva oldalra fordította a fejét és a férfi ott feküdt mellette. Gyorsan visszakapta a tekintetét, amikor látta, őt nézi. Gyengéden megfogta az arcát, és maga felé fordította. Egy puszit nyomott az orra hegyére. Ki akart ugrani az ágyból, de a férfi magához vonta.
— Maradhatok? — kérdezte. Erre mit lehet válaszolni? Hisz nem is ismeri. Egy idegen, akivel egy eszement éjszakát töltött. Nézték egymást és hallgattak, de a férfi tekintete sürgető volt. Állta a tekintetét, amikor halkan kimondta, amit szíve szerint kikiabált volna.
— Igen!
Elhangzott a bűvös szó. A férfi, mintha ezt várta volna, hevesen a lány szájára vetette magát, és szenvedélyesen csókolni kezdte. Fellángolt testükben a vágy, ami kielégülést kívánt. Őrült módon szeretkeztek, mindent elvéve és mindent adva a másiknak. Miután megnyugodott a két test, már csak a szapora lélegzetek jelezték a történteket, a férfi feltett még egy kérdést.
— És ha nem csak a mai napra akarok maradni? — A nő nem válaszolt azonnal, mélyen belefúrta magát az ölelésbe és nagyon-nagyon halkan csak annyit mondott:
— Majd meglátjuk.
Battonya, 2009. november 14.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.15. @ 12:16 :: Lénárt Anna
