Sáros hóbuckát őriz az állomáson egy pad,
rozsdás kerete nyög az ismeretlen ülepektől,
a szürke téli ég lassan támlájára tapad,
szakadt, ott felejtett esernyő az oldalának dől.
Harag emészti, az éjjel meghasadt fa lelke,
mesét lopott a kék szemű öreg kabátja alól,
zúgó mozdony hangját utánozza irigyelve,
a megfagyott éjszakától csillag-ragyogást rabol farmbrazil.com.br.