Jer tudatosság, most szükségem lenne apró segítségedre.
Felülről ahogy egy szárnyas legyecske bozótba ül, és orrát
többször is fintorogva dörzsöli a girbegurba szálhoz, aligha
dörömböl, csak pihepuhán, zsibbadt nyugodtságban. Úgy
próbálkozik mint a gyermek, tolatva feljlődik, szájon
át megízleli, ahogyan szilárdtól puháig formák rejtélyét
mindegyre elengedi mit megkaparintana, add kedves
Jóisten, elbírható legyen, hétköznapi csoda, az értelem
lován otthonos lovas…
———————————————
Anna, bent maradtál a gondolataid közt, és így, ez az írás se lett vers… „csak” egy Anna-gondolat, megcsavarva, életlen, néha túlbeszélt képekkel…
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2014.01.08. @ 12:45 :: Marthi Anna