Még mindig
vágyok
megállíthatatlan
szívednek
kitárt ablakán
függöny lenni,
selymemmel
szélbe kapaszkodva,
lebbenve simogatni
kitárulkozó
világod,
de most az
eléd sodródó
gyengéd
csillagokkal
nem
versenyezhetek…
hisz félrehúznál,
hogy
lásd őket,
s a szobád
emlékek szőtte
pókhálói között,
csak összegyűrve
reszketnék
egymagam.