amikor lelkemre telepszik
a bánat képlékeny leple
gondolataim mint
ereszkedő pára
lassan szétterülnek
az esti félhomályba
vacogó fogaim közt
megreked az imám
szemem megtört fényén
könnycsepp ragyog át
remegő kezemben
rózsafüzér simul
az éj nyoszolyáján
az álom reám borul
pillámra ül
mint bogár a zöldre
érzem hogy megfogott
már megint
tudom mindörökre
testem görcsbe rándul
kínoz az álom
csapdosva repül
kavarog szerte
a mozdony sípol
sínek sikolya
kegyetlen
acélos hangjuktól
a föld is megremeg…
a pillanat jégbe fagy
a vonat alatt Anyám…
zokogva ébredek
ez nem álom volt
ez megtörtént
Anyám
mért tetted ezt velem
Legutóbbi módosítás: 2014.01.10. @ 09:27 :: Nagy L Éva
