Nagy L Éva : Poci foci

Ahogy látod itt a képen,

Sonka labdát kerget éppen.

A kapuban Koca Maca,

a pályán meg sok kis poca.

                                                                           

Készülődnek futballmeccsre,

ráröfögnek az edzőkre.

Egyik edző Gúnár Géza,

másik meg a fia, Béla.

 

Kapus még a Koca Janka,

nézd, hogy mozog piciny farka.

Hátvédek az öreg kocák,

játszanak a mangalicák.

 

Csupa sárfolt ez a csapat,

talán győzelmet is arat.

Yorkshire-ok meg hosszú orral,

labdát görgetnek baljukkal.

 

Mangalica magyarfajta,

göndörödik a szőr rajta.

A yorkshire meg sima szőrű,

húsdisznó és rózsaszínű.

 

A bíró ma Bodri Benő,

labdaszedő fia, Jenő.

Benő belefúj a sípba,

magasra repül a labda.

 

Most, hogy fejel Pöttyös Lehel,

majd azután lábbal terel,

leszereli Fényes Jani,

kinek vérében a foci.

 

Bedobják a pöttyös labdát,

ebből lesz ám nagy kavalkád.

Minden malac, uccu neki,

a sok köröm földet veri.

 

Hol a labda? Nincs a labda,

elveszett a forgatagba’.

A sok disznó egy nagy kupac,

alul visít Dönci malac.

 

„Jaj, a csülköm, jaj, a farkam,

megfulladok azon nyomban!”

Míg a többi őt figyeli,

előugrik Göndör Feri.

 

Orrával hajtja a labdát,

jó nagyot rúg ─ lássál csodát.

Hálóba  repült a labda,

mert elhasalt Koca Janka.

 

Vezetnek a mangalicák,

mostan nekik áll a világ.

Újra náluk van a foci,

átpasszolja Röfi Poci.

 

Kis Csülöknek, a jobbszélsőnek,

ki felpördült, s meg sem nyekkent.

Estében a labdát rúgta,

és ügyesen lepasszolta.

 

Pont a nagy csatár elébe,

a kapunak térfelébe.

Márton ollózott egy nagyot,

Yorkshire Janka nagy gólt kapott.

 

Hajrá! Hajrá, mangalicák!

Csak így tovább, nyertek csatát!

Ezt zengi a néző sereg,

kecskék, birkák és tehenek.

 

Ujjong, íákol egy szamár,

bárány béget, zeng a határ.─

A kis nyulak ugrándoznak,

a varjak is felkárognak.

 

Kakas strázsál a lelátón,

és fennhangon kukorékol.

Libák szidják Gúnár Gézát,

ám dicsérik fiát, Bélát.

 

Félidő lesz, üt az óra,

most van idő nyugovóra,

s megbeszélni a taktikát,

a két edző munkához lát.

 

Bodri Benő most elhasal,

fatövében egy csacsival.

Szamár Szomor kérdi tőle:

„a második félidőre

mit jósolsz, te bíró pajtás?

Ki fog győzni? Lesz nagy hajtás ?”

 

A yorkshire-ok igen sírnak,

mangalicákkal nem bírnak.

Az ő lábuk igen hosszú,

fejükben már forr a bosszú.

 

Belekezdnek nagy röfögve,

a második félidőbe’.

Mangalicák már vigadnak,

hiszen kettő gólt is rúgtak.

 

Reng a hájuk, hízik májuk,

visítozik a családjuk.

Harsan a síp, száll a labda,

yorkshire hajtja nagy iramba’.

 

Ám egy koca keresztezi,

yorkshire nyekken, lábát töri.

Bodri Benő sípját fújja,

Majd’ szétdurran piros orra.

 

Így állítja meg a meccset:

„Hordárt kérek, gyorsan egyet!”

Be is rohan nagy mekegve

a hordággyal két bakkecske.

 

Yorkshire Jocit ágyra teszik,

nagy tölgy alá el is viszik.

Mert ott rendel, Bagoly Vendel,

ő törődik a beteggel.

 

Közben folytatják a meccset,

a yorkshire-ok előtörnek.

Úgy rohannak, olyan vadak,

lábuk nyomán fű sem marad.

 

Jaj Elvadult már a játék,

nincsen bennük csepp jó szándék.

Ordítoznak és harapnak,

mind hiába, új gólt kapnak.

 

Bodri bírót is megszidják,

megcibálják lompos farkát.

Erre Bodri nagyot ugat,

meginti a yorkshire-okat.

 

(A) nézősereg mind fellázad,

Yorkshire-okra rá is támad,

Elözönlik most a pályát,

ütik, verik egymás száját.

 

Rendőr bikák közbe lépnek,

kergetik a malac népet.

Kutya vonyít, macska nyávog,

a sok kacsa csak úgy hápog.

 

Így lett vége a nagy meccsnek:

minden bika disznót kerget.

Menekül most a két csapat,

ki merre lát, arra szalad.

 

Befutnak ők, be a nádba,

bikák csörtetnek utána.

De a disznók csak fürgébbek,

lassan egérutat nyernek.

 

A bikák meg nagy cuppogva

belesüppedtek a sárba.

Mert hatalmas súlyuk alatt

a tőzegláp mind beszakadt.

 

Visszamentek, ki a partra,

túlparton a malac falka.

Mangalicák földet túrják,

és a győzelmüket fújták.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával