‘A teherkocsik fagyos tetején
mint kis egérke, surran át a fény’
s mint kit megmérgezett az alkony
surrog csendben a fák ágain
áthajló ködszárnyú
képzelet
mit szeretnél
miért vacogsz?
a Hold kerek taposóakna
felrobbanhat
de ma szelíd az este
a kukoricacsuhé
száradt törzsön
zörög
a kinn-felejtett ködben
a rögök
fehér penészes kupac
tetején varjú károg
rozsdás dió
a vastag csőrben
úgy roppan össze
akár a szappanbuborék
akár a forró tejről álmodó
örökké szomjas kislegény
álmodunk a szerelemről
és borzas hajad illatáról
mozdulataid ritmusától
részeg áhítat
az árokban ásíthat
tovább a magány
a vonat most fut át
csöppnyi fény hasít
az estbe
vonatfütty nevetve
szeretkezik
gombold ki most a vállad
dőlj neki
a hátad
fehéren villan
nyakadon
harapásnyomok
éhes vágy
konok varázslata
melled bimbózó
kacagó dombja
ring
míg
r
i
n
g
a téli este
(a vers első két sora József A. : Téli éjszaka c. verséből való )
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: nemojano
