P. Tóth Irén : Ahogy hittem

Nem tudni miért születtem

miért akkor miért oda

miért fújt a szél ahova

nem tervezték utamat

 

csak sétálgattam erre-arra

elhallgatott gondolatok közt

tégla kerítéstől rácsig

ébredéstől elmúlásig

 

álomféle szállt az égre

fehér köd hóvirág vére

süllyedek mocsár fenekére

 

újraszületni kéne

 

ordít bennem a félelem

miért miért miért kellett

miért nem hoztam mást

csak terhet

utat tapostam volna tágast

most meg csak úgy nézek

 

félek

 

hiába nyújtok kart

nincs mese

nincs csoda

se királyfi

se kard

segítő ár se part

 

ugye csak rossz álom minden

egyszer vége lesz

ahogy régen hittem

Legutóbbi módosítás: 2014.01.17. @ 08:58 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.