Talán a hangod.
Talán a lélegzet nélküli fájdalom,
örvénylő érzelem,
egyszerű tiszta hang,
végtelen utak…
Semmi a látszat –
káprázat játszhat velem.
Nem elég érzés,
se hit,
se remény.
Talán égbekiáltó szavad
mely mindent hallat,
vallató világod vak ragyogása.
Talán erőd,
hangod suttogása,
lábad dobogása,
ujjaid alatt a húrok..
Ma vadul lüktet a Föld.
Aztán újra,
meg újra,
meg újra.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.12. @ 11:55 :: P. Tóth Irén
