Félve ül közibénk a csend,
az öröm keresi helyét, hiába.
Szavaid kifordított üres zsebek
egy sincs, ami rám várna.
Egyformán várunk, halmozunk
hiányt a hiányra.
Megváltást várva türelmetlenül
szitokká lesz csalódottságunk koppanása,
Bűnünk sincs már, két üres,
kifosztott szempár bámul egymásra.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.11. @ 14:00 :: Pál Abigél