Kukkolnak, lesnek a szeximádók megint.
Buja poéták jönnek a mélyből elő.
S hagyjuk. Senki se szólal. Fároszuk
messzi világít, és holdra tekint.
Szexelni hívnak a szóval.
Verslábak közé gyúrják a kéjt.
Hívnak, hogy lássuk, mint kerül náluk
csúcs fel a csúcsra.
Csiklandnak büszkén, nyelvelnek fürgén,
hogy üljön a jambus és izzon a test.
Szégyen, de szégyen! Hol alszik szemérem,
s mindenki fél,
nekünk kell jönni, hogy tisztán és szépen,
férfiként zengjük e dalt:
Mit e verselők tudnak jól szóban,
megtesszük azt mi valóban.
(2007)
Legutóbbi módosítás: 2014.01.25. @ 13:45 :: Schmidt Tibor
