— Uram! Az életemért jöttem — szemét lesütötte, kezeit tördelte, szinte remegett, a felindulástól, vagy a hűvös szél borzolta csaknem csupasz testét?
A megszólított feljebb tolta az orrán drótkeretes, ósdi szemüvegét, végignézett a nő fura alakján.
— Miben segíthetek? — kérdezte unottan.
— Mindenben, ha visszaadja, rendben lesz minden, ígérem! — s peregni kezdett a könnye.
— Ígéret, az van itt bőven — a felső polcra mutatott. Ott, a háta mögött sorakoztak a lapok, gondosan átkötve színes, kopott szalagokkal.
— Valami más kívánság?
— Nincs, semmi mást nem kérek, csak…
— Szoktak még kérni jó helyet, külön bánásmódot, kiszolgálást, bármit…
— Én csak ezt az egyet szeretném, s már megyek is.
— Hova olyan sietősen? Vegyük sorra, hátha tehetek valamit. Tudja ez olyasmi, már amit kér, amiből csak egy van, ezért is kell rá vigyázni. Hogyan vesztette el?
— Nem tudom, nem emlékszem, egyszer csak itt állok és tudom, hogy nincs tovább…
— Így szokott történni. Jó hely ez, nem kellene… szóval nem szoktunk oda — visszajárni. Nézze csak!
Elhúzott egy kis fehér pamacsot a nő orra előtt, s ő, mint egy tükörben meglátta magát. Ott állt egy pillanatig az ablak előtt, aztán hirtelen érezte a zuhanást. Egy kéz kilökte a meleg otthonából.
Szirénázó mentőautó. Segítő kezek emelték fel. Újraélesztés. Kétszer is.
— Sikertelen! — szólt a fölé hajló orvos.
Másféle sziréna. Rendőrségi autó, reflektorfények… fények, aztán semmi, s most itt áll.
Lassan megértette mi történt.
— De a gyerekeim, ott…
— Tudom, mindenki tudja, megoldódik majd az is.
— A férjem…
— Ő még nem jön, most meséli, hogy mi történt.
— Mi történt… — a nő a haját simítja, egy fürtnél elakad. — Nézze, itt levágta, késsel vágta le, mert… mert nem adtam több pénzt… italra nem!
— Láttam, azért olyan tépett a frizura?
— Nekem olyan sose volt — sóhajtott a nő — semmim sem volt, csak a gyerekeim. Adja vissza az életemet, kérem!
— Tehetünk egy próbát, de nem ígérek semmit. Visszamehet egy kis időre, de ha nem tudja megváltoztatni a történteket… hogy tudná, szóval próbálja meg, de jó, ha tudja, nemsokára találkozunk, akkor már nincs visszaút.
Folytatása következik
Legutóbbi módosítás: 2014.01.29. @ 09:49 :: Sonkoly Éva