Sz. Pál-Kutas Orsolya : Kegyetlen ősz

Nyomtatás

Őszbe simulnak a meleg nyári esték,

s a színek lassan barnává mosódnak,

magányos ágak ég felé merednek,

mint megtört emberek, kiket eltiportak.

Megtűrt barátként még könnyet ejt a tegnap,

feszülő légbe tart meggyötört keze,

a hitről ők már tovább nem hazudnak,

a holnapnak sincs itt már új üzenete.

Szakadt pókháló leng most körülöttem,

koncként játszik vele a kósza szél,

s rajta, ígéretek a folttalan lyukak,

mely az el nem fogott bogárról mesél.

Kerékbe tört, élettelen a táj,

s hiába tudom, ott a rügy a fában,

csak a meztelen karokat látom,

sötéten, zordan, kietlen világban.