Szécsényi Barbara : Nem a fűszeren múlt

Nyomtatás

Ugyanaz a húsleves illat, mint novemberben,

amikor utolsó vacsoránk alatt kialudt a láng.

Igyekeztem: ne kapkodjam el,

ne fűszeren múljon az emlékezés íze,

hogy szilánk nélkül menj és maradjak;

de menj és maradjak:

ne üljük újra és újra ugyanazt a tort.

Azt mondtad: más ez,

a szívem is biztosan belefőztem.

Nem mertem mondani, hogy az átható gőzben

már nem puhultak meg az álmok,

hogy bánt: megint csak érzékeid vannak,

és nem szállsz alá a gőznek, csak rágsz,

ledarálod a belefőtt szívem is,

és akarod, hogy lássam

minden nyelésben ott a hála,

de nem érzed: az este mindenestől

itt a konyhában lóg.

Hogy megőrülök az utolsó húslevestől,

sülttől, tőled, az utolsó ékezettől is,

amit elhallgatsz előlem,

az igazamtól, hogy belőlem lehetne jós is,

hogy hónapokig nem tudok majd húslevest főzni

a családnak. S te megállsz e vasárnaponként

kiköhögni egy-egy szilánkot?

Trükkökön múlik (el) minden varázslat(?)