Szilágyi Hajni - Lumen : ÁlomLáz

 

 

csak semmi dráma…

Nézd te bolond, ez az este is csak egy

hirtelen szakadás lesz a szíveden. Nem

fog fájni. Egy metszés. Egy pont. Néhány öltés.

a hajnal is elvérzik reggelre…

Megrajzolt pillanatok visznek, emelnek,

hívnak. Űznek. Te még hiszed a

megváltást, azt az idegen illatú kegyelmet.

Azt mondod, ne mozduljak, csak

gomboljam le magamról a tegnapokat.

Hozzád vetkőzöm. Szavaidhoz. De hiába

fésülöm hajamba reggelente az éjszaka

megmaradt ígéreteit, csomókban hullnak

ki a keserű ölelések, s csak szétszórt

gondolat maradok a csendes zárójelek közt.

csak semmi dráma…

Ha elfogy a levegő majd elköltözünk

másik házba. Vagy veled fuldoklom

zihálva, mind, és örökre, valami

befejezetlen táj halvány peremén.

csak semmi dráma…

Nagykabátod alá bújt a tavasz egy

huzatos lépcsőházban. Kalap, kabát.

Ajtó nyit. Zár. Falak. Ablakok.

Szerelem ez. Vagy valami. Ott,

a lengő, vékony pókfonálon.

 

Ó te bolond, szajha lett ez a zajos világ,

amit magadnak, és nekem álmodtál.

Nem tudom megfejteni a színeket. Se

az időt. Kint telet jajongnak az odvas fák.

Bent fecskék fészkelnek a kályha előtt.

Vedd fel a csörgősipkád. Táncolj nekem.

Kellett ez neked? Na, vegyél már levegőt!

Mosolyogsz – hogy ezt én nem tudhatom,

hogy, amit látok, az csak egy álom.

Valami más, hisz a világ addig tart,

ameddig ellátunk. Utána nincs tovább.

Csak valami csendes szakadás,

a kitapétázott szívfalon.

 

Látom a madarakat, ahogy visítva

elrepülnek a templomtorony felett.

Zuhanó csillagokat, ázott reggeleket,

tavalyi holdat, hol volt, hol nem volt

napokat rajzolok a lapszélére. Te

virágzó mezőket festesz a hegyre,

lépcsőket fel a mennybe. Nyüzsgő

városokat, megállókat. De nem írod

meg soha sem az arcodat, hogy lássam

a tegnapok vonásait, a ráncokat, a 

költöző madarak röptét a szemedben,

hogy épp’ merre indulnak. Nyugatra,

délre, vagy a hideg észak felé.

csak semmi dráma…

Ó, te bolond. Nézz rám. Kiradírozhatatlan

viszony vagy. Édes-mostoha íz a számban,

csupasz sóhaj rejtett álmok hajnali lázában.

csak semmi dráma…

A felhők szélén nyílik már a kökörcsin…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"