ahogy felsír a csend,
mikor a szemérmetlen éj
levetkőzik bennünk.
Szívem lüktető sziget. Ázott
fények hintáznak felettünk.
Még nem múlhatsz, még hallak
a hullámcsendek mögött, még
nincs kész a rajz, még nem írtalak
meg, még nem nőttem fel szívedig,
még dacosan tanullak…
Benned telek sóhajtanak,
bennem nyarak sírnak.
Bontsd ki a félkész lombokat,
ne takard el a fényt, mert minden
csak elmaszatolt vázlat marad.
A nap. A madarak. A szerelem.
Isten kezében gyűrött lapok,
rajtuk a holnapok fáradt betűi…
Árvára gömbölyödött fények
gubbasztanak a fák hideg ujjai közt.
Csapzott hajnalok ébredéseiben
kusza vonalak, befejezetlen versek.
lassan szétfolyik az idő körülöttünk…
A holnapot keresem szemedben,
a kérgükre vetkőzött őszöket,
az elrejtett tavaszokat, de csak
összefirkált, gyűrött papírhajók
úsznak a tengermély csendben…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Szilágyi Hajni - Lumen
