Bár kellemesen berendezett, meghitt kis lakáskában éldegélek, s szerencsére — mivel nap mint nap keményen dolgozom — nem szűkölködöm semmiben, mégsem mondhatom azt, hogy mindenem megvan.
Ennek ellenére nem lehet okom panaszra, nem kellett még költözködnöm, nem lakoltattak ki, nem tört rám a végrehajtó, nincsenek kifizetetlen számláim, nem tartozom senkinek. Akkor ez már a gazdagság. Igaz?
Mivel számomra nagyon fontos a biztonság, nem kockáztatok, másképpen hogyan tudnám megteremteni a feltételeket a körülöttem élők számára?
Hát persze, hogy sehogy!
Mondjuk az igaz, hogy elkelne egy tágas kis erkély, amit elképzeléseim szerint azonnal színes virágokkal pakolnék tele, és minden nap hálásan locsolgatnám őket. Kis laptopommal fonott székecskémbe telepednék, és illatos növénykéim árnyában békésen hűsölve, ráérősen megírnám végre fejemben motoszkáló regényemet.
Szegény lennék? Ennek ellenére azt mondhatom, NEM.
Elhiszem, hogy másoknak otthon vagy éppen szép távoli tájakra utazva, üdülés közben mintegy pihenésképpen kellemes jó verseket, novellákat, regényeket olvasgatni, mert feltöltenek, elgondolkoztatnak, elvarázsolnak, megnyugtatnak, elringatnak. Ezekből a kincsekből merítenek, gazdagodnak ilyenkor embertársaink. Akkor mégiscsak értékesek lennének ezek a művek? Keményen szikrázó gyémántok? Meleg patakok? Simogatóan kedves napsugárnyalábok? Hiszen bőséges a forrás, bőven lehet belőle meregetni!
De sokszor még azok sem tudnak megélni könyveikből, akik sikeresek, ismertek. Más házat épít, asztalt farag, üzletet köt, bankot rabol, csapot szerel.
Az is lehet, hogy ugyanakkor mi magunk nem tudunk annyi könyvet, CD-t vásárolni, amennyit szeretnénk, hogy mi is „kultúrázzunk” kicsit; persze beülhetünk egy könyvesboltba, ahol szép csendesen, mintegy díszletté válva, könyvnek álcázva olvasgathatunk. Én legalábbis így szoktam eljárni, de a biztonság kedvéért azért váltogatom a könyvesboltokat és az álcát, ne legyen túl feltűnő. Na meg ott a jó öreg könyvtár, és ez bizony sok mindent megold.
Mivel ez itt nem a panaszkodás helye, szögezzük le gyorsan, nem az a jó megfogalmazás, hogy lesz ez még így se, hanem LEHET ez még másképpen is! Szerintem.
Lehet majd kényelmesebben is, gazdagabban is …ha eljön az ideje.
Addig is marad az erkélytelenség. Ettől még a boldogság nem surran ki az ablakon, mert egyszerűen nincs rá ideje. Túl sok a dolga. Szerintem velünk marad addig, amíg mi is marasztaljuk egy kicsit.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.20. @ 13:59 :: Vajdics Krisztina