Már megint a háború, a láger, a Don,
ahogy ráncokat gyűr tükörhomlokodon.
Hallgatom, hány hétig volt ebédre lófej,
miért nem maradtál ember, csak egy tróger,
mert szeretett Istent játszani a náci,
s a parancsnak nem volt szabad ellenállni,
mert élni akartál, lelőtted a zsidót,
ki képről mutatta, hány gyermeke volt,
éjjelente téged fojtogat a gázszag,
amiért vállig sem értél a halálnak.
Hiába marad a világ térdepelve,
nem szólhat egyformán, csak harangok nyelve.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.20. @ 06:11 :: Zajácz Edina