Zajácz Edina : Gyöngymazsola

 

Tenyered gödrébe vágyom, mélyére
kucorodnék. Nem zavarnálak nagyon,
lepedődre gurulnék, ha szomjazom,
és te is látni óhajtanád pőre,
 
telt húsom. Éppen csak magamra húznám
a vászonráncot, – ne keress sokáig –
engem láthatsz újra, fejtől-bokáig.
Becézget a kezed, a nyelved, hitvány
 
enzimekkel bontod ízvirágomat,
s megadón várom halhatatlanságom
pillanatát. Először lassan átfon,
 
majd óvatosan összeroppant fogad.
Tiéd lettem. Benned ragyogok sután,
míg te sírsz  gyöngymazsola-lelkem után.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.08. @ 05:22 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.