Öleltél, mint anyád az istenszobrot,
amit szorítása akkor repesztett
ketté, amikor áhítozni kezdett
a Paradicsom után, s a koldusbot
végérvényesen elengedte apró
kezét, hogy hitét még blúzának fodra
alá rejthesse, aztán ült torkodra
metsző múlásként, akár a holdsarló.
Arcom színehagyott ívét bámultad,
és fogalmad sem volt, hány felesleges
kört leróttam, míg vártam, hogy észrevesz
valamelyik dimenzió, s eljuttat
hozzád, ne legyen körünk járdaszalag,
csak táncparkett, hol angyalok alszanak.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.21. @ 11:03 :: Zajácz Edina