Nem csábít porcelán-ringatásod,
összetört, suta árnyékod vagyok.
Végtelen sírás, s te pontban állsz ott,
ahol sóhajod még bennem vacog.
Engem jégvirággá amortizált
Isten. Születnék egy csillanásnyi
percben, ha lenne, ki értem kiált.
Áldd meg, Uram, szeressen akárki!