Zajácz Edina : Vétlenül

 

Ha ledobtad bús koloncod,
s lábam ibolyákból bontod,
kezdj el csúszni, öleld térdem,
lassú kézzel, észrevétlen.

Combomon az ín megfeszül,
enciánként kússzál belül,
mikor szádra langy vér tolul,
derekamra akkor borulj.

Köldökömnek napkelyhéből
magamhoz emellek én föl.
Ha sóhajom szakad végre,
rásimulok a nagy égre.

Istent akkor arra kérem,
szitáljon rád lisztfehéren,
így maradjunk itt egyedül,
míg tenyerünk megfeketül.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.17. @ 06:05 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.