Létem örökös gomolygása
kegyetlen, regresszív számadás,
néha csupasz-céltalanul sóvárgó magány,
máskor katartikus körhintautazás.
Ideig-óráig elképzelem,
hogy látomás helyett valóságot tapintok
s testem élő, nem félhalottként,
tudatosság határán kúszva,
lélegzet és mások után kapkod.
Álmomban álomból riadtan eszmélve,
egyedül kell felednem szeretteimet,
megbocsátani bűneim, tudva,
életem mily rövid s törékeny.
Feltámadáskor éppúgy, mint
ébredéskor könnyű összetéveszteni
tűzijátékkal a milliónyi csillagot.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.27. @ 10:48 :: Ady Ágota Melinda
