…és még mondott volna mást is;
nem nyersen ette a húst, mégis vért köpött;
eszmék számára ideális
lebegő egérlyukba költözött,
megértve végre azt is, ami banális,
de mindig elvész donor és akceptor között,
hogy csak őszinte játékos vagy anális
féreg lehet mind, ki itt ép ésszel oldott vagy kötött;
s hogy a fegyver ölni tud csak,, az utolsó rohamnál is,
hogy az is elesik végül, aki lökött.
…s ha odújából élni vagy halni a valóságba szökött,
halk csobbanással elkerülte őt a kanális,
s ha megszólították, csak kicsit köhögött,
pedig még mondott volna mást is…
…mondott volna mást is örömmel, de már csak genny és mocsok
csorgott ki cserepes ajkai közül;
a tenger medrében kis csermely locsogott,
s érezte, amint hazug halként megkövül…
…elszáradt a zöld gally, amit kezében fogott,
s a szomorú ég, melyről remélte: felderül,
keserű átkaitól vadul visszhangozott,
mert vágy-hullákon kívül csak űr maradt belül;
a lomha tik-tak tolvaj mindent ellopott,
mit még maga nem tett tönkre kegyetlenül;
azzal, hogy hinni akart, mohón hitetlenül,
azzal, hogy tűrt, és gyáván alkudozott:
„ rosszalkodom én is, csak ne hagyjatok egyedül „!
…mondott volna mást is, de mást már nem mondhatott…
Legutóbbi módosítás: 2014.02.05. @ 11:33 :: Bogár Gábor