füledbe visít ez a síp összecsodál s megölel
a dallamot a dallamod épp most ki felejti el
Ne becézz – simogass ne szavalj – énekelj
beborul a kenus viszi az ár a limáj örvény húzza
Kiszakítom a tollad erről ismerlek meg barátom
madarak vagyunk mindketten repülünk a vég felé
Apró darabokra tört a pedál – a hajtókar még ép
szerelő szereli szíve sziszeg csodaszép
Leballagok az aluljáróba megunt szerelmem elé
egy kissrác kezéből kiütöm a labdát a peronon
Kicsit zajos ez a város de fejemet épphogy bezúzza
aki érzéktelenebb azt mohón nyeli el
füledbe visít ez a dallam összecsodál megölel
a hangodat süket szeretőd éppen most felejti el
Legutóbbi módosítás: 2014.02.22. @ 21:20 :: Bogár Gábor