Böröczki Mihály - Mityka : SAJTÁR

Nyomtatás

Nagy becsben élt, és félte az edényhad,

mert testét-lelkét áldozta a célnak,

egy szögön lógott tisztára fakasztva,

míg dologra nem nógatta a gazda,

már érezte a toppant idő hosszát,

s a meleg kutat csillogósra mosták,

majd bízón visszaszorítva a térdet,

hű párja lett az öreg fejőszéknek,

már kifigyelte azt is, hogy a tőgyek

két látogatása közt nagyra nőnek,

meg tudta jól, nem  papírból tanultak,

az egy ütemre nyomó-húzó ujjak,

és karcsú-lassú formája vigyázta,

hogy egyetlen csöpp se mehessen kárba,

csak ki-bejárt, és ismerte a dolgát,

a hűségesebb szolgákhoz  sorolták,

de jókedvében föl sohase rótta,

hogy nagy időre felejtkeznek róla,

mert neki még az istálló is szép lett,

ha bő ölében fölhabzott az élet.