…
…
tudod ma megint hiába vártalak
lassan lehullnak szárnyaim a nap alatt
csontjaim csendben
megrepednek
tenyerembe összekuporgatom a megmaradt
vadeper szemeket
félek
emlékek vékony réseiben
fáradtan pihennek álmaink
ujjaim közül üveg golyók
gurulnak szanaszét
körülöttem könyörtelen holnapok
felettem felhőtlen terítőn
délibábfényű lobogó csillagok
kóborló vadász vagy
vágyaim rezdülésében
hallgatok
apám velem hallgat és Isten csendesen dalol
Legutóbbi módosítás: 2014.02.16. @ 07:58 :: Dvorák Etela
