hűs leplet terít rám az éj
süket néma és vak leszek
hogy nélküled ismét tudjam
érzékeim mire képesek
ha este mindenképp esek
amíg a mélybe zuhanok
halott és súlytalan vagyok
cipelem összes életem
e testben összessé lettem
felőröl az idő foga
maró bűzével megfog a
halott átkozott éj szaga
fojtogató bús éjszaka
az alvilág alatt kúszva
menekülök talán úszva
átjutok a lét határán
egy életem lesz hat árán
reggelre más ember vagyok
látom a parton te vagy ott
de tudom már meg sem ismersz
pedig még inteni is mersz
én mégis messze elmegyek
hogy nélküled magam legyek
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Éles Attila