George Tumpeck : Bolhapiac

Nyomtatás

Ali baba és a negyven lópatkó megviselten hevert a sarokban. Néha rekedtes hangon és tört angolsággal felsírt:

— Lópatkót vegyenek, ez szerencsét hoz!

Szomszédja, a kopasz kínai kiröhögte.

— Nézz már tükörbe, neked negyven lópatkód van és hatalmas szerencséd, hogy nem ötven, mert annyit nem tudnál eladni.

Ali baba gondolatban miszlikbe aprította a kínait.

— Allah tekerje ki a nyakadat, szakadjon rád a felkelő Nap, és rohadjon rád az sok kacat! — üvöltözte, persze punjábi tájszólásban, amit szabad fordításban mindenki annak fordított, aminek akart.

— A napot elkezdettnek nyilvánítom — kiabálta a szomáli biztonsági őr és kinyitotta az ajtót, majd megigazította a „Munka hőse” érdemrend arany fokozatát, amit a múlt héten vett egy gyanús külsejű afgántól.

A vásárlónak álcázott nézelődők megilletődve özönlöttek be. A bábeli zűrzavar gyenge teadélutánnak minősíthető ehhez képest. Ennyiféle nyelv és nyelvjárás kizárólag valami számtanpéldában szerepelhet, amit Mr. Laricsev egy esős péntek délután a második üveg rum elfogyasztása után eszelt ki, kizárólag a fejlődésben levő gyermekek borotvaéles agyának tompítására. Hogy a fejlődésben levő gyermekek mit eszeltek ki Mr. Laricsev részére a tompa agyukkal, azt most hagyjuk.

Ez kérem egy tipikus bolhapiac, van, aki hozza a bolhát, van, aki viszi. Mindenki árul mindent, és mindenből lehet alkudni. A magyar szalámi és a női melltartó simán elfér a hypo és a patkányméreg mellett. A kedves vevők lopnak, az eladók féltik a lopott árujukat. A szomáliai biztonsági őr egymás után buktatja le a hamis márkajelzésekkel árult cuccokat, majd szemérmesen elfordulva fogadja el a csúszópénzt. 

Délre mindenki megnyugszik Ali baba kivételével, aki még mindig a negyven lópatkót próbálja elsózni. 

— Kérem, ez antik — kiabálja — erről már három ló ledöglött.

A kopasz kínai tovább cukkolja, Ali baba dühösen lóbálja a patkót. A piac háromkor zár, az árusok már kettőkor pakolnak, és megfogadják, hogy soha többet nem jönnek ki.