Letdown
Az egekbe mutató középső ujj,
a keresztbe tett kacska kezem,
egy üveg bor és utolsó vacsora,
hideg kövön koppanó fejem.
Szinte látom a sátáni kacajt,
hallom a mosolyt az arcodon.
A tébolyult elme torz szüleménye
ott fekszik előtted a kínpadon.
Csak nézd meg, mit csináltál,
és büszkén vállald tettedet,
szemed hiába kémleli az eget,
az én lelkem csak lefelé mehet.
A pokolban tudom, több a barát,
hisz’ egyívásúak összetartanak,
tivornyát csapunk a túlvilágon,
míg az ördögök mélyen alszanak.
Te meg csak ülj a felhőcskéden,
és lóbáld mind a két lábadat,
a pokolban úgyis helyhiány van,
és ne akard látni az arcomat.
Volt rá időd, több is, mint elég,
nyújthattál volna segítő kezet.
Te csak eriggy az angyalokhoz,
én a pokolba mulatni megyek.
Mint hisztis kurva az oltár előtt,
pezsgőt bontva keresem a szót,
az arcokra fagyott kaján vigyort
magammal viszem, mint útravalót.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.08. @ 14:24 :: George Tumpeck
