Vénember ül az asztalnál,
ráncos kezein kidagad az ér,
felesége már őszülőn,
hajcsavarókkal nyugovóra tér.
A Nap lassú tangót lejtve tűnik,
a falu félhomályba fáj,
évekbe fakulva az éjjeliszekrényen,
megsárgult fotón egy régi karnevál.
Az ócska asztalon pálinkás üveg
táncol a kockás terítőn,
tölt még egy pohárral az öreg,
hidegben szívmelengető.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.12. @ 18:45 :: Kató Marianna