Koosán Ildikó : Kóborlásaim története I.

Nyomtatás

    Kóborlásaim története I.
 
    Ducsai Zoltán
    Kristályvirágok földje./ fény-öböl/
    c. festmény ihlette mese
 
 
Már csak az utolsó pókhálófüggöny szakadozott drapériáját kellett félrevonni, és a smaragdban villózó lézerfény -kapu küszöbét átlépni, az előtáruló kristályvirágsziget fantasztikus látványa szinte földbegyökerezett lábakkal állította meg a látogatót.
 
A sokablakú Epertoronyház és a Gombapalota gyökérfaragványokkal díszített homlokzatán kívül, első pillanatban a selymesen csillogó pasztellszínek játékos fényvisszaverődése vonta magára a figyelmet.
 
A világ eddig ismeretlen zuga olyan látogatóknak engedett bebocsátást, akik a fantázia rejtelmeihez adottságaik folytán közelednek, s maguk is újabb és újabb szigetek feltárásához keresik kitartással a titkos bejáratot, a zárak titkos számmisztikáját feloldó kulcsot.
 
A távlati kép további ígéretes szín- és formavilágot vetített elém.    Meghatódottan léptem az ismeretlen világ mohával párnázott, friss pitypang- virágszirommal szegélyzett útján a sziget belseje felé.
 
A keleti részt a láthatár széléig nyújtózó, szinte aljzatig átlátszó édesvizű tó határolta, a nyugati rész kristálycsillogású rétek, bokros fennsíkok és sudár fák alkotta erdők panorámájában folytatódott.    
 
Nem volt meglepő, hogy magamhoz hasonló élőlényre utaló nyomokat nem tudtam felfedezni. Lassan elindultam az épületek felé.
 
Lépéseim üveghangokon verődtek vissza, mozdulataim láthatatlan rezdüléseket gerjesztettek, s azok valamiféle ritmikus hullámveréssé alakulva gyűrűztek tova, mint mikor követ dobunk a vízbe.
 
Az ismerkedést a Gombapalota körüljárásával kezdtem. A lépcsősor tetejére jutva meglehetősen nagyméretű kilátóterasz fogadott. Közelebbről most már jól szemügyre vehettem a kristályfatuskóból készült művészi szoborfaragványt. A terasz keleti oldalát díszítette a tó fölé nyúló Bonsai fácska sziluettjével.
 
Az épület felőli részen három, vastag eperindát formázó pikkelyesre faragott oszlop tetején apró piros eperszemek ültek. Az egész a gondozottság, a napi figyelem benyomását keltette.
 
Olyan volt, mintha egy óriáskert Liliputi részén járnék, vagy mintha a felettem magasodó valódi világ ezen szigete hozzám hasonló mérteket  öltött volna, hogy amit aprólékosan, csak pl. egy fotó kinagyításával figyelhet meg az ember, most teljes életnagyságomban, jelenlétemmel   is megtapasztaljam.
  

A bejárat felé fordultam. A boltíves, alagútnak tűnő folyosón cikornyás falfelületek lüktettek alig észrevehető apró szőrszálaikat mozgatva.
Olyan szűrőberendezés- szerű-, gondoltam; megtisztítja a bekerülő levegőt a káros  légrészecskéktől. Nahát!- mintha ez a bejárat egyben az épület légző felülete lenne.
Innen belső lift vitt a Gombapalota különböző szintjeire. A liftbe egy tágas körcsarnok közepén,-  aprócska gyökérlépcsővel minden oldalról jól megközelíthetően – lehetett beülni a kényelmes barna makkcsésze fotelokba.
Nem találkoztam senkivel. Még mindig nem volt elgondolásom, milyen céllal és ki szabályozza a kristályvirágsziget különleges világát.

A palota termei meglátásom szerint valamilyen munkafolyamat illusztrálására, vagy tanulmányozására szolgáló képek és ábrák interaktív
bemutatására szolgáltak. Aprólékosan, jó kidolgozott vetített képek vezették a nézelődőt egy- egy virág kialakulás fejlődési szakaszain át
a végső megjelenési formák bemutatásáig, szemléltetve, a folyamat
melyik részén keletkezett leágazás, mellékvágány stációi szólnak bele a végső kinézet alakulásába.

Ó!.kiáltottam fel az utolsó termet is elhagyva. De hiszen én a  Titkos Varázslatok könyvének élő példányát, a teremtésvarázslat makro-biológiai illusztrációit láthattam!  
A legszórakoztatóbb, legérdekesebb, legizgalmasabb varázslatot, amit valaha is reméltem.
 
 folyt. köv.