Bármely irányba indulok az élet kanyargós útján,
utamba akadnak tárgyak, emberek, általuk életek,
melyek segítségével szólhatok, elmondhatom, amit
érzek, sírhatok, kacaghatok, markomban tartom a csodát,
a papírra záporként hullnak a szavak, remeg a kéz,
amint a mindennapok és a képzelet szövetségre lép…
———————————————–
Alapgondolat. Mert igen, a költészet születik. Varázsosan. Varázzsal. Megszületik, hogy adhasson, hogy tovább nyílhasson. Szép gondolatokat írtál. Talán ezt kéne folytatnod, mert ez így “még” nem vers, ( de lehet nem is kell annak lennie ). Talán… továbbgondolva, bővebben… megírhatnád, nem versként a Verset.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.09. @ 18:34 :: Lénárt Anna