Mesebeli erdő
közepén
avart zörget
a szél,
felveri álmából
a lélek
Varázsmadarát.
Csírázó dühöm,
elaltatja,
a megváltás szárnya
csapkod felettem.
Mint vízzuhatag,
mossa haragom,
zuhan, fodroz,
majd elcsitul.
Az örök sóvárgás
tollaim alatt
a semmibe vész.
Szabad vagyok…
Battonya, 2014. január 17.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.05. @ 11:45 :: Lénárt Anna