Teámban ázok: reggel. Féltékenység filtert tettél
már megint bele. Szar íze lett. Hódítanálak, pár
mosdatlan de jól megkeresett pillantással, Te meg
riadót fújsz, persze azt sem tudom kinek, miért.
Akár üvölthetnénk is egymással, úgy hívod: intés.
Tátom a szájam, morzsolom róla a puffadást.
Mint egy asztmás roham, oly köhögéssel vegyes
bedurculás ez (követnél el ellenem), miközben
fogom a munka végét, leverem, eltöröm, kiejtem,
csak egy tányéron csorbult az egyensúly idebent,
csak orravére hullt a hibát hibára halmozásnak.
Agressziónk magyarázatát lesheted, multiplex
moziba járnék: veled vagyok nimfomániás.
Pedofil szexus lehet ez tótágas plátóiság.
…hát, Annám. Mindig feladod a leckét. Az olvasó nem kódfejtő. Nem azért ül le verset olvasni, hogy eltévedjen az útvesztőkben, és valahol, valamikor bennragadjon a gondolatok káoszában. De ezt már párszor megírtam, megírtuk Neked…
Tiszta hang. Ami betűkké, szavakká, mondatokká állsz össze. Ezt várjuk Tőled. Is.
Ez most nem az…
Legutóbbi módosítás: 2014.02.05. @ 05:47 :: Marthi Anna
