…hát akkor most!
törjük fel a csend tartalék burkát
akkor is ha véres cserepek hullnak..
fázol?
halálos tenyeremben
kalácsot és kandallós békességet hoztam
szerelmed mákszemnyi ígéretéért
pillants le rá!
íriszedbe akkor is belelátom
megkövült szerelmeid olvasztó égetését
akard!
és én ezerszer akarom vissza
alig hallható gyorsuló lélegzésedet
és elkezdek kötődni hozzád.
tekintetedből építkezek
nem hullámzó melleid halmát kívánom.
moccanjon a teremteni akarás dobbanása
jöttödre holt tárgyak kezdjenek újra élni
kezdd el a lelkemet kicserélni
rajongó
huncut
kölkös kamasszá!
aztán egy halvány butuska csókot
odanyomok a füled mögé
s elindulok válladon lefelé
vénád szívószálán elidőzve
nyelvem hegyével
mint az óriás műlesiklás
lesiklok a csuklódig
szeretőzve.
légy az enyém…
nem
ez nem fontos!
tartozz hozzám vállalj föl engem
hogy az égig lángoljon szerelmem
s mosolyoddal induljon a nap
mint a hatalmas költő szerelmét:
akard kívánd
hogy látva lássanak!
Legyen szerelmed visszavonhatatlan,
s mikor két sós bővizű patakban
csurog a két melled közé a könnyed,
engedd, hogy a cseppeket elkísérjem!
ne fürödj meg!
annyit csak meg kell érjen,
hogy amikor a köldöködre érnek
beszívjak mindent
amit belőled érzek.
azt akarom bátor szerelmi joggal,
játszhassak bővérű klitoriszoddal
kemény játékkal
mint a jég verése
szemed tüzében lássam
hogy kevés-e
akard szavakkal
sikoltva suttogással,
keményre vert farkammal
akard akármi mással
csak a szerelmet
ne engedd kihunyni
betakarlak
hagylak aludni
kisimítom a hajat a szemedből
s eloltom a villanyt
szeretetből
Legutóbbi módosítás: 2014.02.28. @ 14:29 :: Neogrády Antal