Párás tekintetemből elköltözött a tél,
éledő szél fú tova valós álmokat.
Kiszorulok, az éj peremén
pásztázom a tiszta fényű égboltot.
A Vénusz mindent megígér,
de messzesége örök-ős vágyakat nem olthat.
Játszik a Hold a csillaggal még,
s vonzása
ölelő sarlóvá olvad.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.26. @ 18:48 :: Pál Abigél