ne legyél szuicid, s gyógyulj doktoroknak…”
1.
Századok óta szavak égnek papíron,
léte jogos költői színnek állítom,
ott szép képek adnak a szívnek emléket,
mit ad tehetsége költői elmének,
a világok nyelvén is éhe szavaknak,
eszköze szép, belső ríme a javaknak,
vers versenye ez, vizsgája az értékek,
szól szépen s fattyú, ha sablon a zenéje.
2.
Mérettetés ez a verselők hadának,
E-Vers a módja giccses hadi karának,
mert rímet ver, farag a méhész és a pék,
megcsodálja csilló-szürkeségét a nép.
Gondolat szép hulláma az E-könyvek,
bárki kiadható, bármi rossz az ötlet,
nyelv vakul itt is, helyes szó sérül belé,
nem költő az még, ki evett galambepét.
3.
Költőink, kikről szólok, és strófa ferdít,
nem tanult eddig verstant, csak vasat görbít,
munkát, szerelmet a nyolc-órája pótol
és gyermekeit, mert szülőként sem pózol,
sőt a nőkre nézve, csak szív-képeket ont,
nem tudva még, majd milyen színű hajat bont,
ágyában is épp csak csillagokkal nyugszik,
álmának képe egy lány, vagy nem is tudni.
4.
Róla szól és másik komáról a fáma,
néki könyvek ívét nyomja a világa,
szeri se száma, rajongóknak nagy árja,
hite az, hogy gyógyító verse, charme-ja,
kettő közül siker övé, s annak útja,
há’ pedig verseit dobhatná a kútba,
annak lenne legnagyobb a hírértéke,
csak veti magvát, ez az ő versmértéke.
5.
Bár köznapi történet, a múltban s holnap,
ne legyél szuicid, s gyógyulj doktoroknak,
hőseink itt olyanok, kik voltak, s lesznek,
mindent-élő túláradó szíveteknek,
mindig is csepegtet édest egy hölgy, vagy úr,
nem kell szegényítsen az E-Gondolat út,
szűk szavak minden kobakban térítenek,
sorok feletted ó ne hagyd, hogy döntsenek.
(Folyt.köv.)
—————–
Véletlenül nyitottam meg szerkesztésre, igazából csak egy megerősítést kértek tőlem, de ha már megnyitottam, le is írom. Humornak vérszegény, versnek ügyetlenke, ritmustalan, ragrímes és nincs semmije, amivel le tudna kötni. Nem vers. Nem irodalom.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Radnó György
