Schmidt Tibor : Akkor és most

Nyomtatás

Mikor először láttalak
Fénykoszorú volt hajadba fonva
És mosolyodban ott volt a meghívás
Ami csak egyszer van
És amiért
Érdemes lett volna élni

Mostanában ha álmaimban
Felmerülsz
Kezed mindig takarja arcod
S mikor lefejteném
Hogy lássalak

Könnyezel