Azt hiszem egy vers figyel engem
Valószínűleg egy hajóhídról
És régóta néz
Bár az is lehet
Ha alakot ölt a hús a vágy
És szobámba libben
Meztelen
Majd én bámulom őt
Ám amikor
– Mint a Vörös téren egykor
Az interkontinentális rakéták
Begördülnek szobámba
Néma kerekű dömperek
Rászólok a fürdőkádban
A nagyi mellett hápogó
Műanyagkacsákra:
A világ csak kitaláció
Nehogy felébresszetek
Legutóbbi módosítás: 2014.02.03. @ 19:44 :: Schmidt Tibor